Ha nem is az van, hogy „mindig rá gondolsz”, hanem inkább az, hogy annyira tönkretett, hogy nagyon-nagyon nehéz elképzelned, hogy neked valaha is bármi sikerülhetne még az életben.
Mit csinálj, ha totál magad alatt vagy, és a sima séta, meg a sokféle hasznos tevékenység már nem segít?
Hmm..
Úgy érzed, hogy padlón van az önbizalmad?