Az ex visszahódítása

Volt egy pasid. Szakítottatok. Ő akarta? Te akartad? Ez persze nem mindegy, de most lendüljünk túl rajta! A lényeg, hogy már nincs veled, és ez kiváltotta belőled azt az érzést, hogy nélküle nem tudsz élni, akarod őt, és boldogtalan leszel, míg csak vissza nem kapod.

De hogyan csináld?

Egy volt pasi visszaszerzése kemény dió. Komoly elszántságot igényel, maximális tudatosságot, és kitartóan végigvitt átalakulást. Módszeresen, lépésről lépesre kell felépítened magadat ahhoz, hogy sikerüljön, ez pedig csak alapos önvizsgálattal, és a tények ismeretében lehetséges.

Tehát, első körben ülj le önmagaddal, és vizsgálódj! Hagyj időt magadnak elcsendesedni! Kapcsold ki a folyton kiabáló és siránkozó elmédet, és figyelj legbelülre! Ha a légzésed lelassult, és kellemes, zsibbadt állapotba kerültél, akkor jó esélyed van arra, hogy meghalld önmagadat, és megfelelő válaszokat kapjál a kérdéseidre. A cél, hogy ne a vágyaid, a sérelmeid, fájdalmaid és az előítéleteid irányítsanak, hanem próbáld meglátni azt, ami valójában van! A puszta valóságot. Nem is olyan könnyű ez. Az elménk állandóan sztorikat gyárt, önigazolásokat keres, és nem akar szembesülni a fájdalmas valósággal.

A mi célunk az, hogy minél objektívebben tudjunk ránézni a szituációra. Ehhez kell az elmélyült, elcsendesedett tudatállapot. Ha jól esik, gyújts gyertyát, hallgass valami halk, finom zenét, vagy vegyél egy illatos, forró fürdőt! Ha nagyon pörögsz, célravezető lehet akár egy jó kis edzés, vagy futás, mielőtt belevágsz. Ha szoktál jógázni, jógázz előtte!

Ha sikerült elcsendesedni és befelé figyelni, jöhetnek a kérdések:

Mit érzek most?

Mit szeretnék valójában?

Szeretem? Őt magát. (Vagy csak egy ideába, egy kreált képbe vagyok szerelmes?)

Ezek lehetnek például a „beugró” kérdések, de felteheted a saját kérdéseidet is, a lényeg, hogy vizsgáld meg az érzelmeidet és a vágyaidat!

„Persze, szeretem, vissza akarom kapni, ezt mondtam már a legelején is” - könnyű ezzel elintézni ezt a feladatot, de ne kapkodd el a dolgot! Sőt, azt mondom, hogy minden kapott válasz után kérdezd meg még egyszer magadtól, hogy „igaz ez?”, és várj a válaszra! Ne hagyd, hogy az elméd becsapjon!

Sokszor bizony már itt, az önvizsgálat során kiderül a turpisság., és rájöhetsz olyan dolgokra, amik sok-sok munkától és csalódástól kímélnek meg. Talán fájdalmas, de mégis katartikus, mikor lehull a lepel, és felfénylik az igazság. Szóval ez a rész nem hogy kihagyható, de egyenesen a legfontosabb az egész folyamatban!
(Az élet furcsa fintoraként könnyedén előfordulhat, hogy mire letisztázod magadban a dolgot, ott kopogtat az ember az ajtódon. De már hiába.)

Ha önmagaddal már tisztában vagy, és tényleg, teljes valóddal arra vágysz, hogy helyre jöjjenek köztetek a dolgok, akkor érdemes még pár dolgot megvizsgálnod:

• Milyen volt az együtt töltött időtök?
• Mi volt jó a kapcsolatotokban?
• Mi volt nehéz?
• Hol romlott el a dolog?
• Mi okozta a problémát?
• Mikor ismerted fel, hogy valami nem stimmel
• Tisztában voltál-e/vagy-e az exed igényeivel? Mik ezek?
• Mik a te igényeid?
• Ő tisztában volt-e/van-e a te igényeiddel? (Ki tudtad fejezni felé ezeket?)
• Voltak-e közös céljaitok?
• Mit szeretsz benne a legjobban?
• Mit szerettél magadban a legjobban mikor együtt voltatok?
• Voltak közös hobbijaitok?
• Mennyi időt töltöttetek együtt?
• Mit szeretett ő benned a legjobban?
• Mit nem szerettél benne?
• Ő mit nem szeretett?

Ha ezekkel is tisztába jöttél, akkor már viszonylag jó alapod van a projekt kidolgozására. Vagy közben rájöttél, hogy mégsem érdemes bele energiát pocsékolni, mert nem fog működni másodszor sem. ….

Akkor érdemes tovább menned, ha a feltett kérdéseidre adott őszinte válaszok tükrében is úgy látszik, hogy lehet közös jövőtök. Egymást erősítve és kiegészítve tudtok munkálkodni a közös céljaitokon, a másik erősségeit tisztelve, gyengeségeit pedig szeretettel elfogadva. Van közös érdeklődési körötök, közös az értékrendetek. Egyszóval, jó csapat vagytok.

Igen, jó magasra raktam a lécet, de máskülönben szerintem, nem sok értelme van még egyszer nekifutni.

Nem fog működni. (Maximum megint szexeltek egy darabig.)

Na, most tegyük fel, hogy a vizsgálódás eredményeképpen arra a felismerésre jutottál, hogy egymásnak lettetek teremtve, csak valami hiba csúszott a gépezetbe.

A kérdéseket alaposan megvizsgálva felismerted, mit, hol rontottatok el. (Szinte mindig ilyen esetben a kommunikáció a ludas a dologban: pl. nem beszéltétek meg a felmerült problémákat vagy félreértettétek egymást, valaki nem akart, nem mert elmondani valamit, a másik pedig „azt hitte, hogy”, ahelyett, hogy megkérdezte volna, stb.)

Most jön megint egy erőt próbáló feladat: őszintén el kell neki mondanod, mire jutottál. Huhh.

Ez csak akkor lesz jó, ha félre tudod tenni a sértettségedet, csalódottságodat, és valóban tenni akarsz kettőtökért. El kell érned, hogy ne legyen feszélyezett a hangulat, hogy biztonságban érezze magát. Látnia kell, hogy nem érzelmi zsarolásra, vagy más kisstílű trükkre készülsz. Meg kell nyílnod, és segítened neki, hogy ő is meg tudjon nyílni, és bizalmat adva, őszintén ki tudja fejezni a gondolatait.

Igen, hagynod kell őt is szóhoz jutni! ☺ Nyitottan meghallgatni, és tisztelettel elfogadni az érzéseit, és a véleményét. Ne próbáld befolyásolni, irányítani, és a szájába adni a szavakat!
És bizony, benne van a pakliban az is, hogy nem azt fogja mondani, amit hallani szeretnél!

Tudnod kell azt is, hogy ő nem biztos, hogy átment ugyanazokon a folyamatokon, amiken te, és még nagy adag düh, fájdalom, sértettség vagy önáltatás lehet benne, amit esetleg úgy tud kifejezni vagy épp palástolni, hogy megbánt téged.

És ha szóba sem akar állni veled?

Én azt gondolom, tartsd tiszteletben az érzései és a kérését! Véletlenül se kezd el unszolni, és tukmálni magad!

A tudatos távolságtartás az egyik legjobb módszer ilyenkor, még akkor is, ha elsőre ellentmondásosnak tűnik.

Hiszen egyrészt hogyan kezdenél el hiányozni neki, ha állandóan találkozik veled, ráadásul esetleg számára kellemetlen szituációkban!?

A távolságtartás nem jelent viszont közömbösséget. Ha véletlenül, vagy „muszájból” találkoztok, ne nézz át rajta, ne légy gőgös és hűvös, de szorítsd a kommunikációt a legszükségesebbre! Udvariasan, kedvesen, és gyorsan kerülj ki a szituációból! Lássa, hogy tele vagy energiával és teendővel.
És legyél is! (Hiszen azon dolgozol mindeközben, hogy egy sokkal magabiztosabb, pozitívabb, izgalmas nővé válj, ugye.)

Másrészt amíg nem találkoztok, van időd változtatni magadon azokon a pontokon, ahol ezt szükségesnek ítélted a kapcsolatotok és a magad érdekében. Ez nyilván nem fog egyik napról a másikra történni.

Az „okosok” azt mondják, hogy egy új szokás kialakításához minimum 21 napra van szükség. Tehát, legalább 3 hétig ne keresd őt semmilyen formában! Csak ha úgy érzed, kellően felkészültél, akkor vedd fel vele a kapcsolatot!

Ha esetleg ez idő alatt ő szeretne beszélgetést kezdeményezni (ami nagyon jó jel), akkor is érdemes lehet kedvesen még egy kis időt kérned, míg „tisztázod magadban a dolgokat”. Ne légy visszautasító, érezze, hogy a te szándékod is a békülés, de nem ugrasz azonnal, ha ő füttyent. Hagyj magadnak időt az elején említett önvizsgálódásra és a megerősödésre! Ha őszintén békülni akar, akkor meg fog várni.

Nos, nyilván ez a téma kimeríthetetlen, és itt csak egy apró szegmensét érintettük, de kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok minderről. Persze, mint minden esetben, itt is elmondható, hogy ahány ember annyi féle. Biztos, hogy a tapasztalatok is nagyon különbözőek.

Én nem vagyok híve, a „sültgalamb várásnak” és a „miért csak én tegyek ezért, változzon inkább ő” típusú elméleteknek. Szerintem, a sikert az erő és a cselekvés hozza meg, és ha bennem megtörtént a változás, akkor a környezetem is változni fog.

Te hogy gondolod?