Az a pasi, akit én szeretek... jan.-ban kezdtünk levelezni, találkoztunk 1hónap múlva, és ahogy a munkánk engedte heti 2x 1-2 órát együtt tudtunk lenni. Eleinte nagyon heves volt az érzelem benne, naponta többször is hívott, irtó cuki volt, de húsvét óta visszafogottabb lett... már nem volt annyira érzelmes, nem volt szenvedélyes sem... Nem volt más kapcsolata, - talán beleunt egy kicsit , mivel megkapott, és már nem kellett "vadásznia"... Ettől függetlenül naponta írtunk a Mess-en, aztán a Viber-en- hol csak napi pár mondat volt, hol több. Hol küldött képet is magáról, hol pedig teljesen elhallgatott napokig. Mégis vhogy visszatért hozzám, és mintha az érzelmes leveleimet el sem olvasta volna, úgy kérdezett, úgy beszélgetett. De az utóbbi időben,-mondjuk nyár óta- már telefonon hívni sem lehet, mert annyira elfoglalt.. az sms-re sem válaszol... nyáron költözködött, és nagyon megviselte ez, mert az előző helyén minden a szívéhez nőtt. Azóta csak 2x találkoztunk, és csak levelezünk...
Az éjszakákat átsírom, mert annyi sok jó élményem volt vele, annyira szerettem, annyira tökéletes volt mindenben, és most az emlékek csak azok, amik maradtak, a hiánya, és nem válaszol az érzelmes üzeneteimre. Ja, esetleg 1-1 szivecskét kapok érte a Viber-en. Hivatkozik ő is a munkára, és egyéb dolgokra... De akit szeretünk, azt nem hagyjuk bizonytalanságban!, annak tényleg, még a wc-ről is írunk 1-1 mondatot. Tényleg nem kell sok, de boldogítsa az ember aznapját.
Nem azt mondom, h. ennyi is elég lenne, mert igen, kell a fizikai kapcsolat, - de úgy vettem észre, neki már nem.... vagy nem nálam...
Tudom, h. le kellene mondanom róla, mást keresni... de... ő a szívem választottja, és még nem tudom megtenni.... igen, volt párszor, h. összetörte, bunkó módon "meg is taposta a szívemet", de sosem váltunk el haraggal, és nagyon ritkán fordult elő, h. veszekedtünk volna.
Tudom, h. valószínű, megunt, valószínű, h. más nő lehet a dologban, - csak talán fél nekem bevallani...
Keressek mást... én nem tudok keresni, se időm, sem energiám.
Eddig is mások találtak meg, amikor kellett...
Nem, nem vagyok szingli,- férjnél vagyok, egy unalmas, szürke, érzelemnélküli kapcsolatban. Ő annakidején az "eszem választottja" volt. Na, jó, volt benne vmi szeretet is... csak azóta a sok év óta, amit vele töltöttem, számító, rideg, cinikus, gunyoros és önző lett..Miért nem válok el? Annak több oka van. A 2 gyerek, a ház, a szüleim, a tágabb környezetem, stb... Tehát benneragadtam boldogtalanul. De vhogy minden keresés nélkül talán épp ezért "találtak meg" vmiért mások, akik ideig-óráig boldogítottak. De Ő, az utolsó, akiről az első perctől fogva tudtam, h. v. életem legnagyobb szerelme lesz, v. életem legnagyobb csalódása,- ő okozza a legnagyobb fájdalmat időnként. Nehéz újra összeraknom magam... nehéz mosolyogni, amikor az, akit szeretek, nem szeret annyira, mint én őt.
Várom, h. a helyzet javuljon, v. alakuljon, imádkozom érte, mert nem lehetett véletlen a találkozásunk,- állítólag nincsenek véletlenek- és én már nem vagyok annyira fiatal, h. csak úgy egyszerűen túllépjek mindenen...
Az eddig lezárt párkapcsolataim mindegyike,ami nem csak randik voltak,hanem összeköltözés is úgy ért véget,hogy vissza akartak kapni. 16,8,7 év után lezártam,mert nem működött,nem figyeltek rám.
Megelégeltem,de amikor szakítottam ,mindegyik sírva könyörgött,hogy de ők szeretnek,és folytatni akarják.
Ami nem megy,nem kell erőltetni.
Sajnos én már nem éreztem.
Lehet nem a megfelelő partnert választottam? Mindig ugyanabba a hibába estem? Adtam,kaptam,aztán elkényelmesedtek? Fáziskésésben vannak a pasik? Akkor jönnek rá,hogy milyen nő az,amikor elveszítik?
Olvastam amit írtál én is most távkapcsolatban vagyok a párommal 5 hónapja. Nagyon nehéz dolog az biztos, viszont én 100%-ban megbízom benne. Ha te úgy érzed hogy nem vagy biztos a kapcsolatotokban, főleg hogy írtad is "hazudott" a facebook profiljával kapcsolatban akkor biztos hogy jók megérzéseid. Hallgass rá!
ne bánkódj ilyen miatt, sajnos társkeresőn ez mindennapos dolog, hozzá kell szokni. Nagyon vegyes, hogy ezt ki hogy fogadja. Megértelek, hogy neked jobban esett volna, hogy megírja, hogy bocs, nem ezt keresi, de például én ezt nem szívesen hallanám, mert az eltűnéssel ugyanezt mondja szavak nélkül. Nekem jobban esik, ha inkább nem közlik ezt velem. Ha valakinek bejössz, folyamatosan ír és keres, ha eltűnik, teljesen tuti, hogy nem tetszünk eléggé.:( Szóval ne haragudj rá, mindenki másképp működik. Sok sikert kívánok Neked, biztosan megtalálod, akit keresel. Drukkolok:) Szeretettel:
Avi
„De az utóbbi időben, - mondjuk nyár óta - már telefonon hívni sem lehet, mert annyira elfoglalt... az sms-re sem válaszol...”
Szerinted, lehet valaki annyira elfoglalt, hogy nincs 5 perce a WC-ről SMS-t írni?
Az a pasi, akit én szeretek... jan.-ban kezdtünk levelezni, találkoztunk 1hónap múlva, és ahogy a munkánk engedte heti 2x 1-2 órát együtt tudtunk lenni. Eleinte nagyon heves volt az érzelem benne, naponta többször is hívott, irtó cuki volt, de húsvét óta visszafogottabb lett... már nem volt annyira érzelmes, nem volt szenvedélyes sem... Nem volt más kapcsolata, - talán beleunt egy kicsit , mivel megkapott, és már nem kellett "vadásznia"... Ettől függetlenül naponta írtunk a Mess-en, aztán a Viber-en- hol csak napi pár mondat volt, hol több. Hol küldött képet is magáról, hol pedig teljesen elhallgatott napokig. Mégis vhogy visszatért hozzám, és mintha az érzelmes leveleimet el sem olvasta volna, úgy kérdezett, úgy beszélgetett. De az utóbbi időben,-mondjuk nyár óta- már telefonon hívni sem lehet, mert annyira elfoglalt.. az sms-re sem válaszol... nyáron költözködött, és nagyon megviselte ez, mert az előző helyén minden a szívéhez nőtt. Azóta csak 2x találkoztunk, és csak levelezünk...
Az éjszakákat átsírom, mert annyi sok jó élményem volt vele, annyira szerettem, annyira tökéletes volt mindenben, és most az emlékek csak azok, amik maradtak, a hiánya, és nem válaszol az érzelmes üzeneteimre. Ja, esetleg 1-1 szivecskét kapok érte a Viber-en. Hivatkozik ő is a munkára, és egyéb dolgokra... De akit szeretünk, azt nem hagyjuk bizonytalanságban!, annak tényleg, még a wc-ről is írunk 1-1 mondatot. Tényleg nem kell sok, de boldogítsa az ember aznapját.
Nem azt mondom, h. ennyi is elég lenne, mert igen, kell a fizikai kapcsolat, - de úgy vettem észre, neki már nem.... vagy nem nálam...
Tudom, h. le kellene mondanom róla, mást keresni... de... ő a szívem választottja, és még nem tudom megtenni.... igen, volt párszor, h. összetörte, bunkó módon "meg is taposta a szívemet", de sosem váltunk el haraggal, és nagyon ritkán fordult elő, h. veszekedtünk volna.
Tudom, h. valószínű, megunt, valószínű, h. más nő lehet a dologban, - csak talán fél nekem bevallani...
Keressek mást... én nem tudok keresni, se időm, sem energiám.
Eddig is mások találtak meg, amikor kellett...
Nem, nem vagyok szingli,- férjnél vagyok, egy unalmas, szürke, érzelemnélküli kapcsolatban. Ő annakidején az "eszem választottja" volt. Na, jó, volt benne vmi szeretet is... csak azóta a sok év óta, amit vele töltöttem, számító, rideg, cinikus, gunyoros és önző lett..Miért nem válok el? Annak több oka van. A 2 gyerek, a ház, a szüleim, a tágabb környezetem, stb... Tehát benneragadtam boldogtalanul. De vhogy minden keresés nélkül talán épp ezért "találtak meg" vmiért mások, akik ideig-óráig boldogítottak. De Ő, az utolsó, akiről az első perctől fogva tudtam, h. v. életem legnagyobb szerelme lesz, v. életem legnagyobb csalódása,- ő okozza a legnagyobb fájdalmat időnként. Nehéz újra összeraknom magam... nehéz mosolyogni, amikor az, akit szeretek, nem szeret annyira, mint én őt.
Várom, h. a helyzet javuljon, v. alakuljon, imádkozom érte, mert nem lehetett véletlen a találkozásunk,- állítólag nincsenek véletlenek- és én már nem vagyok annyira fiatal, h. csak úgy egyszerűen túllépjek mindenen...
Nem Ferencnek hívják az illetőt?
Az eddig lezárt párkapcsolataim mindegyike,ami nem csak randik voltak,hanem összeköltözés is úgy ért véget,hogy vissza akartak kapni. 16,8,7 év után lezártam,mert nem működött,nem figyeltek rám.
Megelégeltem,de amikor szakítottam ,mindegyik sírva könyörgött,hogy de ők szeretnek,és folytatni akarják.
Ami nem megy,nem kell erőltetni.
Sajnos én már nem éreztem.
Lehet nem a megfelelő partnert választottam? Mindig ugyanabba a hibába estem? Adtam,kaptam,aztán elkényelmesedtek? Fáziskésésben vannak a pasik? Akkor jönnek rá,hogy milyen nő az,amikor elveszítik?
Köszönöm :)
Kedves Katalin Nemeth!
Olvastam amit írtál én is most távkapcsolatban vagyok a párommal 5 hónapja. Nagyon nehéz dolog az biztos, viszont én 100%-ban megbízom benne. Ha te úgy érzed hogy nem vagy biztos a kapcsolatotokban, főleg hogy írtad is "hazudott" a facebook profiljával kapcsolatban akkor biztos hogy jók megérzéseid. Hallgass rá!
Tetszik az oldal
Sziasztok.
A nők is csinálják ezt az eltűnést, nem csak a férfiak.
Aza baj hogY a férjem nem mond el minden mind régen és nemis beszél velem inkam fogja magát el menjen a szüleihez velük sokkal jobbá beszél mind velem
ne bánkódj ilyen miatt, sajnos társkeresőn ez mindennapos dolog, hozzá kell szokni. Nagyon vegyes, hogy ezt ki hogy fogadja. Megértelek, hogy neked jobban esett volna, hogy megírja, hogy bocs, nem ezt keresi, de például én ezt nem szívesen hallanám, mert az eltűnéssel ugyanezt mondja szavak nélkül. Nekem jobban esik, ha inkább nem közlik ezt velem. Ha valakinek bejössz, folyamatosan ír és keres, ha eltűnik, teljesen tuti, hogy nem tetszünk eléggé.:( Szóval ne haragudj rá, mindenki másképp működik. Sok sikert kívánok Neked, biztosan megtalálod, akit keresel. Drukkolok:) Szeretettel:
Avi